2010-01-24. 12:31
Fater!
Bele sem merek gondolni, de sztem Istentől való a lelkek vándorlásának kiváltsága. Ha jobban bele gondolok, nem lehet mindenki olyan szerencsés, hogy a lelke átvándoroljon másik testbe. Ebbe a dologba nagyon bele kell ásni, hogy minden kérdésre választ találjunk. Szerintem a lelkek sem örökéletűek.
Erre a példa az én lelkem is, aki ki szeretne törni a testemből, mert belefáradt az életbe. Folyamatosan morgolódik, h már tele van a lógója. Nem én vagyok az egyetlen test, aki miatt állandóan szenved, de biztos benne, ha arra kerül a sor Isten feloldozást ad neki a bűneiért, s nem kell többé újra születnie.
Mindennek van lelke. A gépeknek is. Tapasztalhatod, ha nagyon oda figyelsz... Sztem nem vagyok zakkant, vagy kuplungos.
Itt van egy példa: Anyám nagyon türelmes ember. Kapott ajándékba egy bonsai-fát, amit elkezdett nevelni annak módja s rendje szeint. Mégsem akart életben maradni. Amikor elkezdte hulljtani a leveleit 2 év múlva elkoboztam, s én kezdtem vele foglalkozni. Sok időt áldoztam rá a mindennapjaimból, s új életre kelt. Beszéltem hozzá, zenét játszottam le neki többfélét, mindennap letöröltem a leveleit ilyesmi.
Utána érdeklődtem, ezek a fafajták maximum 3 évet élnek, virágzásra képtelenek és mélyzöld levelet hoznak.
Nos ez a fa imádta a jazz zenét, 7 évet élt és évenként 3 virágot bontott. A levelei a törődéstől zöldeskékké színeződtek el. Abban biztos vagyok, hogy volt lelke, hiszen ilyet még az sem látott, akihez elvittem bonsai kertészhez. Ha zenét hallott felfelé konyultak a levelei, s csillgtak a rá eső fényben. Az utolsó virága a balesetem után 1 évvel hajtott ki, s eltérő volt a színe a többihez képest. Ebből sejtettem, hogy már nincs sok neki hátra. íí‚Âgy köszönt el valószínűleg, az én gondolatom szerint. Amikor elhullajtotta a szirmait meghalt. Sztem ez egy nagyon szép, és misztikus dolog. Ez péda lehet, h még a növényeknek is van lelkük.
Sok kérdésre nem tudom a választ, de ez így jó is szerintem. Valószínüleg nem tenne jót sem nekem, sem másnak, ha tudná minden kérdésre a választ.
Bele sem merek gondolni, de sztem Istentől való a lelkek vándorlásának kiváltsága. Ha jobban bele gondolok, nem lehet mindenki olyan szerencsés, hogy a lelke átvándoroljon másik testbe. Ebbe a dologba nagyon bele kell ásni, hogy minden kérdésre választ találjunk. Szerintem a lelkek sem örökéletűek.
Erre a példa az én lelkem is, aki ki szeretne törni a testemből, mert belefáradt az életbe. Folyamatosan morgolódik, h már tele van a lógója. Nem én vagyok az egyetlen test, aki miatt állandóan szenved, de biztos benne, ha arra kerül a sor Isten feloldozást ad neki a bűneiért, s nem kell többé újra születnie.
Mindennek van lelke. A gépeknek is. Tapasztalhatod, ha nagyon oda figyelsz... Sztem nem vagyok zakkant, vagy kuplungos.
Itt van egy példa: Anyám nagyon türelmes ember. Kapott ajándékba egy bonsai-fát, amit elkezdett nevelni annak módja s rendje szeint. Mégsem akart életben maradni. Amikor elkezdte hulljtani a leveleit 2 év múlva elkoboztam, s én kezdtem vele foglalkozni. Sok időt áldoztam rá a mindennapjaimból, s új életre kelt. Beszéltem hozzá, zenét játszottam le neki többfélét, mindennap letöröltem a leveleit ilyesmi.
Utána érdeklődtem, ezek a fafajták maximum 3 évet élnek, virágzásra képtelenek és mélyzöld levelet hoznak.
Nos ez a fa imádta a jazz zenét, 7 évet élt és évenként 3 virágot bontott. A levelei a törődéstől zöldeskékké színeződtek el. Abban biztos vagyok, hogy volt lelke, hiszen ilyet még az sem látott, akihez elvittem bonsai kertészhez. Ha zenét hallott felfelé konyultak a levelei, s csillgtak a rá eső fényben. Az utolsó virága a balesetem után 1 évvel hajtott ki, s eltérő volt a színe a többihez képest. Ebből sejtettem, hogy már nincs sok neki hátra. íí‚Âgy köszönt el valószínűleg, az én gondolatom szerint. Amikor elhullajtotta a szirmait meghalt. Sztem ez egy nagyon szép, és misztikus dolog. Ez péda lehet, h még a növényeknek is van lelkük.
Sok kérdésre nem tudom a választ, de ez így jó is szerintem. Valószínüleg nem tenne jót sem nekem, sem másnak, ha tudná minden kérdésre a választ.
